MINDEN AMI MANGA ÉS ANIME! és egy kicsi One Direction <3

Itt mindent megtalálsz ami Manga és Anime! Ha Te is imádod és rajongsz amiért mi is, akkor jó helyen vagy! :) Nem az a cél, hogy minél több legyen a látogatottság, hanem az, hogy minél többen jól érezzék magukat, :D Szerkesztők: Zsuzsi&Tamara ;)

Először egy kis Bleach:

Loving Memories

Már két napja ülök a Megbánás-tornyában. Valahogy kezdem elfogadni azt, hogy ki fognak végezni. Tudom, hogy Ichigo és a többiek eljöttek, hogy megmentsenek, de ennek már semmi értelme. Beletörődtem a sorsomba. Igazából még mindig bánt az, amit aznap éjjel mondtam. Azt hittem, hogy azokkal a szavakkal majd elszakíthatom magam tőle… de ez nem így történt. Utánam jött, hogy megmentsen. Hiába mondtam neki annyi szörnyű és gyűlöletes dolgot, mégis utánam jött. Úgy érzem, megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy Ichigo miattam sodorja magát életveszélybe. Ez az egész biztosan csak egy rossz álom. Igen, egy rossz álom, amiből mindjárt felébredek. Tudom, hogy hiába várom az ébredést, mert ez tényleg a valóság. Csak két hónapot töltöttem veled, Ichigo. Mégis úgy érzem, hogy ez a két hónap teljesen megváltoztatott engem. Jól emlékszem a szekrényre, ahol aludtam… jól emlékszem a szoba minden részletére… jól emlékszem az illatára… Az illata… mindig az mondogattam neki, hogy ne használjon annyi férfi parfümöt, mert nagyon büdösek, pedig nagyon is kellemes illatuk volt. Emlékszem a samponjára… mentolos illatú volt. Még a tusfürdőjére is nagyon jól emlékszem. Narancs illatú… minden órán érezni lehetett a férfi parfüm, a narancsos tusfürdő és a bőre illatának keverékét. Nagyon kevés időt töltöttem vele, mégis úgy érzem, hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz. Emlékszem, ahogy reggel bekopogott a szekrény ajtaján és azt mondta, „Itt a reggeli”. Vajon ő még emlékszik az én szavaimra? Emlékszik még rá, hogy mennyiszer leüvöltöttem a fejét, és mennyiszer sétáltunk együtt haza, hogy a kapuban elváljunk, amíg én felmászok a szobájába? Emlékszik még arra a két csodálatos hónapra? Emlékszik még a közös kalandokra? Mondd, Ichigo! Emlékszel még a találkozásunkra? Én még jól emlékszem rád. Ha én meghalok, végre újra normális életet élhetsz. Köszönöm neked, Ichigo. Köszönöm ezt a két hónapot… Köszönöm a sok kedvességet. Köszönöm, hogy találkoztunk. Csak most döbbentem rá, hogy valójában mit érzek irántad… Most döbbentem rá, hogy szeretlek…

 

Rukia… meg foglak menteni. Ha az életemet is fel kell áldoznom, hát feláldozom… de mindenképp megmentelek. Ganju, Hanataro, Ishida, Inoue, Chado, Yoruichi-san és még Urahara-san is a segítségemre volt és van ebben. De egy dologra rájöttem. Ganju, Inoue és Chado nem azért segítenek, mert fontos vagy nekik… csak azért, mert én meg akarlak menteni. Ishida biztosan miattad jött, de soha nem vallaná be. Tudom, hogy ő már tényleg barátként tekint rád. Tudod, én úgy érzem, hogy több vagy számomra, mint barát. Még emlékszem a hülye beszólásaidra, a hajad illatára, a szemeid csillogására és a simogatóan lágy, és aranyos hangodra. Tudom, hogy te ezt nem tudhatod, de szerelmes vagyok beléd. Azóta szeretlek, mióta jobban megismertelek. Alig kellet egy hét, és máris beléd szerettem. Mikor elhagytál, úgy éreztem, hogy hosszú évek után elsírom magam. Most viszont erőm teljében jöttem el érted és meg foglak menteni, kerüljön bármibe. Azt akarom, hogy tudd, valaki melletted áll és valaki megvéd minden bajtól. Ez a valaki én akarok lenni. Éjszaka is folyton rád gondolok. Mindig te jársz az eszemben. Tudom, hogy miattam kerültél ebbe a helyzetbe és ezért… vagyis azért szabadítalak ki, mert szeretlek. Köszönöm, Rukia. Köszönöm, hogy mellettem voltál. Ígérem, hogy nem aznap láttuk egymás utoljára. Esküszöm, hogy még találkozunk, és akkor… akkor majd talán bevallom az érzéseim.

 

Mennyország
 

„Ichigo, el tudod mondani nekem, hogy hol van a mennyország?” Kérdezte a shinigami miközben lemászott az ablakpárkányról.
Ichigo épp a zuhanyzásról tért vissza és egy törülközővel megszárította a haját.
 

„Nem tudom. Soha nem voltam ott, válaszolta szarkasztikusan.” „Miért kérdezed olyan véletlenül pont ezt?”
Rukia megrúgta őt, és a jobb lába hirtelen a fájdalomtól kezdett dobogni.
„Hol van az?” Kérdezett vissza értetlenkedve Ichigo.

 
„Jól hallottad azt kérdeztem, hogy hol van.” Mondta Rukia miközben szemöldököt ráncolt.
„Nos, nem tudom oké?” „De egy dolog biztos, hogy ez jobb, mint az a látszólagos-mennyország, a Soul Society.” Mondta Ichigo miközben leült az ágyára. Rukia szemöldökráncolása csökkent.
„Ó, jobb?” Ichigo bólintott. „Lehet, hogy az a hely nagyon is jó.”

 

Inoue, hagyd abba az evést! Tatsuki hangját lehetett hallani másnap délben.
Orihime evett tovább. Mosolygott és azt mondta, hogy ez friss! Ez tonhal és mogyoróvaj és kocsonyaszendvics! Ezt nem lehet abbahagyni.
 

Eközben valahol a bal oldali irányban, Ichigo, Rukia, Uryuu, Chad, és Orihime érezte egy Hollow jelenlétét. A csapat egymásra nézett.
Rukia felállt. „Majd én elintézem.” És amikor senki nem nézett, arra bedobott egy lélekcukorkát a szájába.
 

„Együnk!” Mondta Chappy, Rukia gigai-ja.
„Megyek én is”, mondta Ichigo a láthatatlan Rukiának. Rukia megrázta a fejét és leugrott a tetőről.
„Gondoskodni fogunk rólad.” Mondta Uryuu, és azzal Ichigo arra használta a jelvényt, hogy felvegye a shinigami alakját. A teste ernyedten esett össze a tetőn, ahogy Rukia után eredt.

Mi történt vele? Kérdezte Keigo.
„Kifáradt.” Mondta hirtelen Chad. Nehéz éjszakája volt tegnap

 

„A fenébe.” Hogy tudnám megtalálni a Hollow-t gyorsabban, gondolkodott Ichigo. Letapogatta a várost, és végül üvöltéseket hallott a parkból.
Mire megérkezett, látta Rukiát keresztülrepülni a levegőn, a vér a kimonóján folyt végig és a keze az arcán volt, míg kardját elejtette. Ichigo tiszta utálattal nézett a Hollow-ra. „Meg fog fizetni ezért.”
Ichigo Zangetsuval kitöréssel támadott és odaért a Hollow farkához. Ez szembenézett Ichigóval és ordított miközben mániákusan nevetett. Bosszú a szeretett lányért, eh?

Nem, mindig fontos a bosszú, de most GETSUGA TENSHOU! Ordította Ichigo az utolsó két szót. Ekkor a Hollow szellemrészecskékké vált, Ichigo azonnal megközelítette Rukiát.
Felemelte őt a karjaiba.
 

„Hé, ne halj meg nekem. Te rendben leszel” Mondta Ichigo.
Rukia kinyitotta a szemeit. „Idióta. Azt gondolod, hogy jól érzem magamat?”
„Jee, egy gyenge Hollow kicsit elvert téged. Nem jól edzel.” Gúnyolódott Ichigo és a két kezében vitte Rukiát.
„Igen, de te megvédtél.”
„Ez természetes, meg teszem azt, amit tudok. De úgy gondolod, hogy mindig ott bírok teremni majd?” Kérdezte Ichigo.
 

„Igen, bármikor.” Rukia bezárta a szemeit, ahogy Ichigo vitte Kisuke-hoz.
Ichigo pánikba esett, ahogy észrevette a reisatsuja csökkenését. „Hé azt mondtam neked, hogy ne halj meg!” Mondta miközben villámtáncba kezdett.
Rukia kinyitotta az egyik szemét. „Tudod, hogy a mennyország hol van?”
„Nem tudom, de nem mész oda! Nem engedlek oda téged!”
 

Igen, mintha le tudnád állítani a halált. Rukia megpróbált önelégülten mosolyogni, de helyette fájdalmat érzett.
„Nem fogsz elmenni, rendben? Szeretlek!” Ichigo nyelt egyet és lesütötte a szemét a shinigamire akit vitt.
„Hülye nagy szám. Miért most?” Gondolkodott Ichigo. „Tarts ki egy kicsit? Nem tudok segíteni neked többet ha, meghalsz!”
„Hallgass oké?” Én szintén szeretlek téged, de nem tudok tovább élni!
„Hallgass!”
„Idióta!” Mondta Rukia miközben meglepődött, hogy Ichigo a shunporól sonidora váltott és már nem látta a tájat a nagy sebesség miatt.

 

 

Rukia kinyitotta a szemeit, és azonnal felismerte Ichigo narancssárga fejét, ami felette lebegett..
„Jó, látom ébren vagy.” Mondta Ichigo.
Látom, hogy boldog vagy, hogy látsz engem. Mondta Rukia.
 

„Igen.”
Rukia felült, és Ichigóra nézett. Ichigo elpirult. Rukia meglepődött majd elkezdett kuncogni.
„Hé, emlékszel arra, hogy mit akartál kérdezni tőlem?” Kérdezte Ichigo.
Rukia egy percen keresztül gondolkodott. „Igen, ez a mennyország-dolog. Mi is van vele pontosan?”
 

Tudom, hogy hol van most a mennyország. Mondta Ichigo miközben kezét Rukia arcához érintette.
„Hol?” Kíváncsiskodott Rukia.
„Bárhol ott van a világegyetemben, amíg én veled vagyok.” És azzal, először de megcsókolta Rukiát. Ez egy olyan csók volt, amit Rukia boldogan visszaküldött.
„Te idióta. Te nem tudod felfogni azt, hogy mennyit vártam erre.” Suttogta Rukia.
 

 

 

Fairy Tail:

Ez nem egy vidám történet! Sajna...Sírós

Isten veled Lucy!


Mesélő
Négy év telt el azóta,hogy Lucyt kiütötték a Varázsló bajnokságon. Már négy esztendeje fekszik kómában,és egyszer sem ébredt fel.
Barátai az első két évben nagyon bizakodóak voltak,de a remény,hogy Lucy valaha is felébred már nagyon kicsi. Natsu mindennap meglátogatta kómában fekvő barátját ilyenkor Happy is mindig elkísérte:
- Szia Lucy! -mondta vidáman Natsu- Hogy vagy?
- Aye, Natsu.Nem fog válaszolni-mondta szomorkásan Happy.
- Tudom,de akkor legalább hagyj meséljek neki. Ma Grayyel megint összebunyóztam,és Erza ketté választott bennünket. Nem változott itt semmi négy év alatt,direkt azért,ha felébredsz minden úgy legyen,ahogy volt-vigyorgott Natsu.
- Aye,sir!-helyeselt Happy.
- Levi-chan,ma volt itt és olvasott fel neked,nem tudom mit nem annyira érdekelt. Loki,és Gray is meglátogatott,és bent voltak legalább húsz percig. Gyanús-vakaragatta az állat a Szalamandra. De megyünk. Szia Lucy,légy jó!
- Szia,Lucy -mondta Happy is. Majd kisétáltak a lány szobájából.

Natsuék a céhhez mentek vissza,de amikor bementek a Fairy Tail-be,nem a szokásos vidámság volt,hanem a megtört arcok sokasága.
- Mi az? Mi történt?-kérdezte Natsu.
- Natsu..-kezdte el Gray,de Erza megállította.
- Had mondja el a mester-mondta Erza.
- Mi az? Bökjétek már ki!-idegeskedett Natsu.
- Natsu,először is ez mindannyiunknak nagyon nehéz. Mindenkinek fáj,nagyon fáj. De nincs más választásunk,meg kell tennünk-mondta csendesen Makarov mester.
- Mit?-kérdezte Happy.
- Le kell kapcsolnunk Lucyt a gépekről-sóhajtott könnyes szemmel a mester.
- MI?!!!!!-ordította Natsu.
- Sajnálom,de nem maradt több pénzünk a gépek fenntartására. Lucy családja is csak két évre adott elegendő pénzt..
-..az utóbbi két évben a saját pénzünkből tartottuk fenn a gépeket-fejezte be a mondatot Erza.
- Mi? Akkor elmegyek Happyvel egy megbízatásra,és fenn tartjuk mi!-ordította Natsu.
- Az nem segít,a nagyon sok ékkő kéne ahhoz. Mire összegyűjtenéd,már leállnának a gépek-mondta a könnyeitől fuldokolva Mirajane.
- De kell lennie megoldásnak! Lucy nem halhat meg!-mondta könnyes szemmel küszködve Natsu.
- Lu-chan!-tört ki a zokogás Leviből.- Ne hagyj itt!
- Lucy volt a legjobb tulajdonosom-mondta Leon,miközben ő is zokogott.
- Natsu,most mi legyen?-kérdezte Happy a fiút nagy könnyes szemekkel.
- Nem tudom-hajtotta le a fejét a rózsaszín hajú. Majd Erza jött oda hozzá és megfogta a fiú vállát.
Natsu ránézett Erzára,de nem a szokásos magabiztos,erős és kiegyensúlyozott lányt látta,nem. Egy megtört és kétségbe esett lány próbált rá mosolyogni azzal,hogy
" minden rendben lesz". De Natsu tudta,hogy ebben most Erza sem volt biztos.

Két óra múlva Makarov tett egy bejelentést a céhben:
- Mindenki! Lucy temetése holnap kettőkor lesz. Nem erőltetem senkitől,hogy eljöjjön,hiszen ez mindannyiunknak nagyon nehéz. Van akinek még nehezebb-itt Natsura,Grayre,Erzára nézett- de azért remélem páran eljöttök elbúcsúzni Lucytól..más céh tagjai is itt lesznek,akik jóba voltak vele. Most menjetek!-fejezte be a mondandóját a mester és könnyes szemmel hátra kullogott.
A fiatalok a pulthoz ültek Kana mellé:
- Mira,adj egy töményet-mondta Gray.
- Tudod mit? Nekem is!-mondta Erza.
- Natsu,egy italt?-kérdezte kibőgött szemmel Mirajane.
- Nem kösz..
- Mi lesz a holnappal?-kérdezte óvatosan Kana.
- Semmi,kedd lesz-mondta Natsu.
- Natsu,vedd komolyan. Én elmegyek-közölte Erza.
- Csatlakozom-szólt Gray.
- Juvia is elmegy. Juvia szeretne elbúcsúzni a szerelmi vetélytársától..és barátjától-mondta Juvia.
- Jó. Menjetek csak,én kihagyom- mondta szárazon Natsu.
- De miért?-kérdezte Kana. De a választ már nem hallhatták,mert Natsu kiballagott a céhből.

Natsu
Miért? Miért nem tudsz Lucy felébredni? Csak adj egy kis jelet,hogy érdemes lenne még pénz költeni az ápolásodra!  Ne hagyj itt,kérlek ne!
Emlékszem az első találkozásunkra. Éppen egy mágia miatt beleszerettél a kamu szalamandára,de én feltörtem a varázslatot. Te meg hálaképpen meghívtál egy
finom ebédre. Már akkor is nagyon barátságos voltál,pedig az nap ismertelek csak meg. És gyönyörű is voltál,mondjuk azt soha nem mondtam neked,hogy szép vagy,pedig így van. Különösen akkor amikor haragszol rám. Akkor nagyon érdekes fejeket vágsz.
És emlékszem még az első közös megbízásunkra is. Beöltöztél cselédlánynak,pedig azt csak heccből mondtam. Ott találkoztál Virgoval is,a csillagszellemeddel.
Mindig is csodáltam a szeretetedet a csillagszellemek felé,senki mást nem láttam aki így kötődne hozzájuk. Igazi emberként tekintettél rájuk,és úgy kezelted őket.
Igazság szerint élveztem azt,hogy a harcban nem voltál mindig helytálló. Szerettem,ahogy ordítod " Natsu,mets meg!",és én mindig mentem érted. Mindig kihoztalak a bajból,de ez fordítva is így volt. Mindig számíthattam rád,Grayre és Erzára,no meg Happyre.
És te most itt akarsz hagyni minket,engem? Miért? Pedig mi úgy szeretünk! Nézd mit csináltál,csak azzal is,hogy rád emlékeztem sírók. Folynak a könnyeim,most még azt sem bánom,ha meglát valaki. Lucy, hiányozni fogsz!


Mesélő
A temetés napján mindenki árnyéka volt önmagának. Senki nem ment egy délelőtt munkára,a céhben ücsörögtek és zömnével iszogattak.
Tizenkét óra volt,és a Heartfilia birtokon készülődtek a szomorú eseményre. Székeket pakoltak,középen volt Lucy egy mosolygós ,és egy céhben készült képe.
Erzáék már ekkor ott voltak,és fekete ruhában csöndben álltak.
- Natsu tényleg nem jón el?-törte meg a csendet Wendy.
- Nem tudjuk-sóhajtott Erza.
- Szar ez a nap-mondta Gray.
- Az-helyeseltek a többiek.
Az idő,mintha ellenük lett volna,hiszen a két óra nagyon hamar eljött. Elfman,Gray,Gajeel,és Loki vitte a koporsót középre.
Ott felhajtották a fedelét ,ahol Lucy békésen feküdt. A négy év alatt haja megnőtt a fenekééig,arcvonásai finomodtak,nőiesedtek. Még gyönyörűbb lett,mint volt.
Békésen feküdt a tölgyfa koporsóban,úgy tűnt,mintha aludna,de ez igazság ennél sokkal szomorúbb.
Kettő órakkor,a kert megtelt és mindenki elhallgatott. Először Makarov beszélt ,majd Gray,Erza és Levi,mint legjobb barátok is elmeséltek egy személyes történetet.
Lucy rokonsága nem volt ott,hiszen anyja még kisgyermek korában,apja pedig nem rég halt meg. Néhány öreg cseléd mondott pár szót,de az mind nagyon szívhez szólóan beszéltek a lányról,mintha a sajátjuk lett volna.
Két óra múlva,négykor a mise is lezajlott és a koporsót épp a földbe helyezték apja és anyja mellé.
~Lucy Haertfilia élt 21 évet,
Örökké a céh tagja maradsz!~
És,hogy hol volt Natsu a temetés alatt? A kerti kőajtónak támaszkodva,nézte végig,ahogy a legjobb barátja a mennybe megy.
 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 6
Tegnapi: 5
Heti: 30
Havi: 17
Össz.: 26 353

Látogatottság növelés
Oldal: Történetek
MINDEN AMI MANGA ÉS ANIME! és egy kicsi One Direction <3 - © 2008 - 2024 - mindenamianimeesmanga.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »